Innovatív alkotások tól Elio Lumen

Elio Lumen a keresztény szimbolikát kortárs minimalizmussal ötvözi. Visszafogott, kézzel festett képeket készít arról, ami megtartja az embert: reményről, bizalomról, búcsúról és az újrakezdésről. Művei akrillal, spatulyával/palettakéssel, matt semleges tónusokban és finom arany hangsúlyokkal születnek. Visszatérő szimbólumai – fénysáv, álló víz, oltalmazó pásztor, csendes galamb, koszorú, nyitott út – kortárs módon jelennek meg: elég absztraktan ahhoz, hogy teret hagyjanak, elég egyértelműen ahhoz, hogy belül megérintsenek. A faktúrált felület és a tudatosan használt üres tér a jelenlét pillanatait teremti meg: képek, amelyek lecsendesítenek, vigasztalnak és kézzelfoghatóvá teszik a bizalmat.

Hogyan kezdődött minden?

„Sokáig színházi díszleteket világítottam meg. Egy próba után a nézőtéri fények kialudtak, és csak egy keskeny fénynyaláb esett egy üres felületre – hirtelen egy utat láttam benne, egyfajta „tovább”. Nem sokkal később meghalt egy barátom. Rájöttem, mennyire szükségük van az embereknek olyan képekre, amelyek halkan azt mondják: „Képes vagy rá. Tovább megy.” Ebből a fény, csend és búcsú keverékéből születtek az első festményeim.”

Miért éppen az „Elio Lumen” művésznév?

„Az „Elio” napfényre, a „Lumen” fényre emlékeztet. Pontosan ez a lényeg számomra: nem alakok, amelyek „bizonyítanak” valamit, hanem a fény mint irány. Amikor egy fénycsík kettéválaszt egy felületet, amikor a víz elcsendesedik, vagy egy keskeny koszorúforma összegyűjti a tekintetet, tér nyílik a reménynek, nagy szavak nélkül.”

Miért keresztény képi nyelv – és mégis modern formában?

„Sok szimbólum mélyen bennünk él akkor is, ha nem járunk templomba: út, víz, koszorú, galamb, pásztor, üres sír. Ezeket leegyszerűsített formában használom – az általános vigasz, az újrakezdés és a valahová tartozás jeleiként. Nem a történelem érdekel, hanem a jelen: mi segít most lélegezni és továbbmenni? Ezért kerülöm a pátoszt, és csenddel, felülettel és fénnyel mesélek.”

Miben különböznek a műveid a klasszikus templomi képektől?

„Nincs illusztratív ábrázolás, nincs aranypompa, nincs túlzsúfoltság. Matt semleges színekkel, üres terekkel, erőteljes spatulanyomokkal és nagyon visszafogott arannyal dolgozom – inkább halk hangsúlyként. A képeknek nem uralkodniuk kell, hanem kísérniük. Úgy működnek, mint egy rövid, jó mondat: világosak, nyugodtak, megtartóak.”

Mit kellene kiváltaniuk ezeknek a képeknek?

„Egy rövid, jó pillanatot a napban. Egy pillantás, egy lélegzet, egy darabka bizalom. Ha valaki azt mondja: „Újra tudok aludni”, „Lezajlott az a beszélgetés”, „Hiszem, hogy jó lesz” – akkor a kép betöltötte azt a célt, amiért megfestettem.”