„Számomra az új élmények és a régi emlékek kombinációja számít. Természetesen hatással van rám a vidéki gyermekkorom, de közben már sok éve a városban élek. Az új motívumok ihletét akkor kapom, amikor az utcán sétálok és megfigyelem a környezetemet. Ezek lehetnek emberek, természeti motívumok vagy építészeti jellemzők. Amikor festeni kezdek, gyakran elborítanak az emlékek. A festményeimen aztán két teljesen különböző életteremből származó elemek egyesülnek.”
„Már kisfiú korom óta éreztem magamban egy hatalmas kreativitást. Az én távoli szülőfalumban nem volt elég lehetőség arra, hogy ezt megvalósítsam. Így már korán tudtam, hogy végül egy nagyvárosba fogok költözni, hogy művészetet tanuljak. Amikor 20 éves voltam, úgy éreztem, készen állok egy új életszakaszra, és elindultam Hongkongba. Ott tanultam művészetet 5 évig. Addig is tudom, hogy a festészet a legjobb módja annak, hogy kifejezzem gondolataimat és érzéseimet. Ezért vagyok ma is szenvedélyes e művészeti forma iránt, és igyekszem inspirálni és gondolkodásra késztetni az embereket a festményeimmel.”
Ha nem lennél művész, mi lettél volna?
„Számomra egy másik szakma soha nem volt opció. De ha nem költöztem volna a nagyvárosba, ma valószínűleg földművesként dolgoznék a földeken.”